托特·阿尔帕德(Tóth Árpád,1886年4月14日—1928年11月7日)是匈牙利诗人、翻译家,出身于德布勒森;其人生恰横跨匈牙利现代主义文学兴起与第一次世界大战后的剧烈断裂。[^1] 他先在德布勒森读中学,后到布达佩斯大学研习德语与匈牙利语;1907年起在《A Hét》《Vasárnapi Ujság》发表诗作,翌年又进入现代主义重镇《Nyugat》的刊物网络。[^1] 1911年,托特任《Debreceni Nagy Újság》戏剧评论人。这段报业经验使他既熟悉都市文化,也始终不能摆脱谋生压力:1913年他给富裕人家授课,写作收入有限,生活仍陷窘迫。[^1] 肺结核随后长期侵蚀其身体,他曾到塔特拉山的 Svedlér 疗养院休养;一战后革命政府时期,他任伏洛什马蒂学院秘书,政权更迭后失去职位。1921年虽加入《Az Est》编辑部,贫困与病痛仍伴其至在布达佩斯病逝。[^1] 托特是《Nyugat》一代的重要抒情诗人。他的诗常从短暂的欢乐、疲惫的清醒与近乎安静的顺从感中展开,在精细的声调和意象里保存个人感受。[^1] 其翻译实践同样构成创作的一部分:他译介过弥尔顿、雪莱、济慈、王尔德、波德莱尔、福楼拜、戈蒂耶、莫泊桑与契诃夫等作家,把匈牙利诗歌放进更广阔的欧洲文学对话中。[^1] 身后,德布勒森有中学以其命名;匈牙利国家银行又于2011年发行其诞辰125周年纪念银币,显示其在本国文学记忆中的位置。[^1] 参考资料: [^1]: Wikipedia, “Árpád Tóth”,https://en.wikipedia.org/wiki/%C3%81rp%C3%A1d_T%C3%B3th
报错/编辑- Vicino al fuoco che soffiaQual scontro di tren
- Sino alla primavera od alla morteOr che di strada anc
- Raggiera seraleDavanti a noi la str
- Pagoda di castagnoQual sommesso stuolo
- Nuvola d’oroLa nuvola doro sul c
- Elegia per un cespuglio di ginestraMi sdraio sul monte
- Da anima ad animaStanotte sto alla fi
- Come un sospiroLa lontananza
- Da anima ad animaMaffaccio alla fines
- Questo giorno pureQuesto giorno pure
- L'innestatoio di DioSoldi salute success
- In sterile oraSolo sono
- Io, violoncello guasto di dio, son mutoQui non cercar suoni
- Duruzsoló tűznélMint messzi China fö
- Új tavaszig vagy a haláligMost hogy megint útf
- Esti sugárkoszorúElőttünk már hamvass
- Ez a nap isEz a nap is
- Gesztenyefa-pagodaMint halk csapatban
- Arany felhőArany felhő az égen
- Isten oltó-késePénzt egészséget és
- Isten törött csellója, hallgatokÉn csönd vagyok Itt
- Meddő óránMagam vagyok
- Lélektől lélekigÁllok az ablak melle
- SóhajféleA messzeség
- HívogatóÉn szép ifjuságom
- Elégia egy rekettyebokorhozElnyúlok a hegyen ha
