Nem emel föl

Nem emel föl már senki sem,

 belenehezültem a sárba.

 Fogadj fiadnak, istenem,

 hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,

 s amire kényszerítnek engem,

 hogy valljalak, tagadjalak,

 segíts meg mindket szükségemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek –

 ne viszonozd tagadásom;

 ne vakítsd meg a lelkemet,

 néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,

 hisz gondjaid magamra vettem,

 az árnyékvilág árkain

 most már te örködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,

 hogy legyenek jobb szívvel hozzám.

 Vizsgáld meg az én ügyemet,

 mielőtt magam feláldoznám.