Nem emel föl már senki sem,

Shrň si ma, formajúca dlaň,

 belenehezültem a sárba.

a keď ma prinucujú veľmi

 Fogadj fiadnak, istenem,

vyznať ťa, zaprieť, ku mne staň,

 hogy ne legyek kegyetlen árva.

v potrebách oboch pomáhaj mi.

Fogj össze, formáló alak,

Vieš, moje srdce deckom je –

 s amire kényszerítnek engem,

nesplať mu, keď ťa zaprie v sebe;

 hogy valljalak, tagadjalak,

dušu mi neoslep, nech smie

 segíts meg mindket szükségemben.

niekedy pozrieť sa aj v nebe.

Tudod, szivem mily kisgyerek –

Ty, čo ta už níč po bôli,

 ne viszonozd tagadásom;

veď ja tvoj trud na seba vzal som,

 ne vakítsd meg a lelkemet,

ty teraz v tieňov údolí

 néha engedd, hogy mennybe lásson.

stráž nado mnou drž každým časom.

Kinek mindegy volt már a kín,

Napomeň tých, čo milujem,

 hisz gondjaid magamra vettem,

že mi viac srdca od nich treba.

 az árnyékvilág árkain

Preskúmaj moju vec, než deň

 most már te örködj énfelettem.

príde, bych obetoval seba.

Intsd meg mind, kiket szeretek,

 hogy legyenek jobb szívvel hozzám.

 Vizsgáld meg az én ügyemet,

 mielőtt magam feláldoznám.