Nem emel föl már senki sem,

Niemand wird mich mehr erheben,

 belenehezültem a sárba.

 Fogadj fiadnak, istenem,

Schwerer Schmutz zieht in mich ein.

 hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,

Gott, zum Sohn mußt du mich nehmen,

 s amire kényszerítnek engem,

 hogy valljalak, tagadjalak,

Gnadenlos verwaist kann ich nicht sein.

 segíts meg mindket szükségemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek –

Forme mich, du prägende Gestalt,

 ne viszonozd tagadásom;

 ne vakítsd meg a lelkemet,

Wenn sie mich dich zu leugnen zwingen,

 néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,

Dich zu bekennen, mit Gewalt,

 hisz gondjaid magamra vettem,

 az árnyékvilág árkain

So helfe mir in beiden Dingen.

 most már te örködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,

Du kennst das Kind in meiner Seele –

 hogy legyenek jobb szívvel hozzám.

 Vizsgáld meg az én ügyemet,

Erwidere mein Verleugnen nicht,

 mielőtt magam feláldoznám.

Daß mir mein innerer Blick nicht fehle,

Zeig mir manchmal das große Licht.

Deine Sorgen lud ich auf mein Leben,

Weil mir die Qual schon nichts mehr tat,

Im Schattenreich, an dessen Gräben,

Schütz du mich nun mit deinem Rat.

Deute allen, die ich wirklich mag,

Mir nah zu sein bei Nacht und Tag,

Und prüfe gründlich meine Sache,

Bevor ich mich zum Opfer mache.