Góg és Magóg fia vagyok én

Góg és Magóg fia vagyok én,

Hiába döngetek kaput, falat

S mégis megkérdtem tőletek:

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad-e Dévénynél betörnöm

Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,

Legyek az új, az énekes Vazul,

Ne halljam az élet új dalait,

Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva

Mégis csak száll új szárnyakon a dal,

S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

Mégis győztes, mégis új és magyar.