Желтизну волос ее не помню я,

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

помню колос желтый и лучистый

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

и, когда приходит лето на поля,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

вспоминаю волос золотистый.

S e szőkeségben újra érzem őt.

Глаз голубизну ее не помню я,

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.

синь небес осенних помню, знаю,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

и, когда сентябрь летит в мои края,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

я ее глаза припоминаю.

Szeme színére visszarévedek.

Шелковых речей ее не помню я,

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

но когда весной шумят потоки,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Анна, мне звучи, как прежде, речь твоя,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

голос твой, как небеса далекий.

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.