Non mi ricordo più, quant'era bionda,

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

ma quando l'estate arriva

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

di spighe dorate ricca,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

la sento di nuovo, la sua biondezza.

S e szőkeségben újra érzem őt.

Non mi ricordo più,

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.

I suoi occhi quant'erano blu,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

ma in settembre, nell'azzurro dei cieli

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

mi pare di vederli.

Szeme színére visszarévedek.

Non mi ricordo più la sua voce di seta,

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

ma in primavera, quando il prato respira,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

da una pasqua come il cielo lontana,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

mi sembra di sentirla.

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.