Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

Non mi ricordo più, quant'era bionda,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

ma quando l'estate arriva

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

di spighe dorate ricca,

S e szőkeségben újra érzem őt.

la sento di nuovo, la sua biondezza.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.

Non mi ricordo più,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

I suoi occhi quant'erano blu,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

ma in settembre, nell'azzurro dei cieli

Szeme színére visszarévedek.

mi pare di vederli.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

Non mi ricordo più la sua voce di seta,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

ma in primavera, quando il prato respira,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

da una pasqua come il cielo lontana,

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

mi sembra di sentirla.