Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

Di che biondo ella fosse ormai non so,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Però i campi sono biondi se il caldo

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

Viene con ricca messe d'oro, lo so,

S e szőkeségben újra érzem őt.

E l'avverto un'altra volta in quel biondo.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.

Non so già: di che azzurro era il suo sguardo,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

Ma negli squarci di cielo autunnale

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Nell'addio languido di settembre

Szeme színére visszarévedek.

Al color dei suoi occhi ancora approdo.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

Di che seta era la voce neppure so,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Ma in risveglio il prato se sospira,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

La calda voce di Anna pare giunga

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Da primavera remota come il cielo.