A természet vadvirága

Mit ugattok, mit haraptok

Engemet, hitvány ebek!

Torkotokba, hogy megfúltok,

Oly kemény koncot vetek.

Nyirbáljatok üvegházak

Satnya sarjadékain;

A korláttalan természet

Vadvirága vagyok én.

Nem verték belém tanítók

Bottal a költészetet,

Iskolai szabályoknak

Lelkem sosem engedett.

Támaszkodjék szabályokra,

Ki szabadban félve mén.

A korláttalan természet

Vadvirága vagyok én.

Nem virítok számotokra,

Árva finnyás kóficok!

Kiknek gyönge, kényes, romlott

Gyomra mindjárt háborog;

Van azért, ki ép izléssel

Üdvezelve jön elém.

A korláttalan természet

Vadvirága vagyok én.

Hát azért nekem örökre,

Szépen békét hagyjatok;

Ugysem sok gyümölcsü munka:

Falra borsót hánynotok.

S kedvetek ha jön kötődni,

Ugy kapkodjatok felém:

A természetnek tövíses

Vadvirága vagyok én.