Születésnapomra

Harminckét éves lettem én – 

 meglepetés e költemény 

 csecse

 becse:

ajándék, mellyel meglepem 

 e kávéházi szegleten 

 magam

 magam.

Harminckét évem elszelelt

 s még havi kétszáz sose telt. 

 Az ám,

 Hazám!

Lehettem volna oktató, 

 nem ily töltőtoll-koptató 

 szegény

 legény.

De nem lettem, mert Szegeden 

 eltanácsolt az egyetem

 fura 

 ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért 

 a „Nincsen apám" versemért, 

 a hont

 kivont

szablyával óvta ellenem. 

 Ideidézi szellemem 

 hevét

 s nevét:

„Ön, amíg szóból értek én, 

 nem lesz tanár e földtekén" – 

 gagyog

 s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,

 hogy költőnk nem nyelvtant tanul, 

 sekély

 e kéj -

Én egész népemet fogom 

 nem középiskolás fokon 

 taní

 tani!