Májusi zápor után

Nagymessziről ködölt a Bükk,

Gőzölt a sík, áradt az Ér

S fáradt testemben hirtelen

Ott, a záporverte mezőn

Piros dalra gyujtott a vér,

Piros dalra gyujtott a vér.

Szinte sercent, hogy nőtt a fű,

Zengett a fény, tüzelt a Nap,

Szökkent a lomb, virult a Föld,

Táncolt a Föld, táncolt az Ég

S csókolt minden az Ég alatt

S csókolt minden az Ég alatt.

Káprázó, városi szemem

Behúnyom ennyi csók előtt

Rebegőn és nyugtalanul

És halkan kérem az Urat:

»Áldd meg ezt a csókos mezőt,

Áldd meg ezt a csókos mezőt.«

Itt is, ott is asszony-csapat

Kapál, hol majd élet terem.

(Óh, mégis-mégis élni jó.)

Erősek és fiatalok

S a lábuk térdig meztelen

S a lábuk térdig meztelen.