Nagymessziről ködölt a Bükk,

U daljini magli se Buk,

Gőzölt a sík, áradt az Ér

Potok buja, polje granu,

S fáradt testemben hirtelen

A u mome lomnom telu,

Ott, a záporverte mezőn

Tu na polju natopljenom,

Piros dalra gyujtott a vér,

Krv crvenom pesmom planu,

Piros dalra gyujtott a vér.

Krv crvenom pesmom planu.

Szinte sercent, hogy nőtt a fű,

Šiknu trava iznenada,

Zengett a fény, tüzelt a Nap,

Svetlost jeknu, sunce žeže,

Szökkent a lomb, virult a Föld,

Beži žbunje, Zemlja cveta,

Táncolt a Föld, táncolt az Ég

Zemlja igra, Nebo igra,

S csókolt minden az Ég alatt

I sve u zagrljaj steže

S csókolt minden az Ég alatt.

I sve u zagrljaj steže.

Káprázó, városi szemem

Tužne moje gradske oči

Behúnyom ennyi csók előtt

Sklapam od silnih celova,

Rebegőn és nyugtalanul

I dršćući, u zanosu,

És halkan kérem az Urat:

Tiho, tiho molim Boga:

»Áldd meg ezt a csókos mezőt,

„Blagoslovi polja ova,

Áldd meg ezt a csókos mezőt.«

Blagoslovi polja ova.”

Itt is, ott is asszony-csapat

Svud u polju rade žene,

Kapál, hol majd élet terem.

A život će tu da stasa.

(Óh, mégis-mégis élni jó.)

(Oh, život je ipak dobar.)

Erősek és fiatalok

Snažne su i mladolike,

S a lábuk térdig meztelen

Golih nogu, tanka stasa,

S a lábuk térdig meztelen.

Golih nogu, tanka stasa.