Egy életen keresztűl

Sógorom emlékezetére

1

Mi törjük el, repesztjük ketté,

mi egyedűl és mi magunk

azt, ami egy és oszthatatlan.

2

Utána azután

egy hosszú-hosszú életen keresztűl

próbáljuk vakon, süketen, hiába

összefércelni a világ

makulátlan és eredendő szövetét.

3

Gyerekkorunkban meg kellene halnunk,

tudásunk csúcsán, alázatunk magasán,

de tovább élünk, foltozgatva és

tóldozgatva a jóvátehetetlent.

4

Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe

és utóljára.