Sógorom emlékezetére

U spomen mog šurjaka

1

1

Mi törjük el, repesztjük ketté,

To što je jedno i nedeljivo

mi egyedűl és mi magunk

isključivo mi, mi sami

azt, ami egy és oszthatatlan.

slomimo, cepamo na dva dela.

2

2

Utána azután

Posle potom

egy hosszú-hosszú életen keresztűl

kroz dugog dugog života

próbáljuk vakon, süketen, hiába

uzalud pokušavamo slepo, gluho

összefércelni a világ

skrpiti neokaljano

makulátlan és eredendő szövetét.

i izvorno platno sveta.

3

3

Gyerekkorunkban meg kellene halnunk,

Trebali bi umreti u detinjstvu,

tudásunk csúcsán, alázatunk magasán,

na vrhuncu znanja, na visini poniznosti,

de tovább élünk, foltozgatva és

ali dalje živimo, krparimo i

tóldozgatva a jóvátehetetlent.

dogradimo nepopravljivo.

4

4

Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe

Dobro je što možemo usput-usput i zadnji put

és utóljára.

zaspati.