(No álbum de Gina)

(Gina emlékkönyvébe)

Qual gelo nos picos do Monte Branco,

Mint a Montblanc csucsán a jég,

que não dana nem sol, nem sequer vento,

não arde meu coração, em descanso;

Minek nem árt se nap, se szél,

não vivo da paixão novo tormento.

Csöndes szívem, többé nem ég;

Miríades de estrelas ao redor

de mim brilham, à porfia, coquetes,

Nem bántja újabb szenvedély.

sobre mim lançam raios; mas nem por

isso de novo quem eu sou derrete.

Körültem csillagmiriád

Às vezes, na silente madrugada,

Versenyt kacérkodik, ragyog,

acordando, sozinho, se define,

no lago fantástico da passada

Fejemre szórja sugarát;

juventude, tua imagem de cisne.

Azért még föl nem olvadok.

E, então, meu coração doura já,

como, nas longas noites de Inverno,

De néha csöndes éjszakán

quando sol nascente rompe acolá,

no Monte Branco essa neve eterna.

Elálmodozva, egyedül -

Mult ifjuság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,

Mint hosszu téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelő nap megjelen…