(

(Gina emlékkönyvébe)

Dla Giny

)

Mint a Montblanc csucsán a jég,

Moje serce, bryła lodu na szczycie Montblanc,

Minek nem árt se nap, se szél,

Nie stopi go słońce, nie poruszy wiatr.

Csöndes szívem, többé nem ég;

Moje serce ciche usnęło w popiołach,

Nem bántja újabb szenvedély.

Żaden ogień go zbudzić nie zdoła.

Körültem csillagmiriád

Wokół mnie chmura gwiazd

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Dla mnie świecą, do, mnie lecą,

Fejemre szórja sugarát;

Ciskają groty promienne

Azért még föl nem olvadok.

W serce moje zimne i senne.

De néha csöndes éjszakán

Lecz gdy opada na mnie noc,

Elálmodozva, egyedül -

W marzeniu widzę Twe białe ciało

Mult ifjuság tündér taván

Łabędzia w zaczarowanym lustrze

Hattyúi képed fölmerül.

Zamglonej odległej młodości.

És ekkor még szivem kigyúl,

I jeszcze raz do serca mego

Mint hosszu téli éjjelen

Podpływą biały senny ptak

Montblanc örök hava, ha túl

I w sercu moim krwawi śnieg,

A fölkelő nap megjelen…

To słońce wschodzi na Montblanc.