Itthon az urfi

Óh, csak itthon urfi, az urfi:

Törött, paraszti pajtásokkal

Busan-vidáman foly a beszéd:

Jó a feleség s nincs feleség.

Jön szurtos hadja a kicsiknek

S régi apjukat nézem bennük:

Roncs már is mind s vénségre szakadt.

Szólok csöndben: el ne hagyd magad.

Iszonya az öregedésnek,

Feleségtelen csintalanság,

Áve, akitől csoda ered.

Gyerek, aki gyerekért gyerek.

Hisz harminc éve így csatangol

Szegény fejem s bölcsen csinálja:

Tul az igás és malmos körön

Néha mégis elfog az öröm.

Néha mégis urfi az urfi,

Öreg cimborákat sajnálhat

S tán sokat sir, de hogyha lehet,

Gyermekül old szivet és nevet.

1914, június