Óh, csak itthon urfi, az urfi:

Ох, барчук он лишь дома барчук:

Törött, paraszti pajtásokkal

С траченым мужичьем из дружков

Busan-vidáman foly a beszéd:

Потекут речи, грустны-важны:

Jó a feleség s nincs feleség.

Куды ж без жены зря нет жены.

Вон и замурзаны мал мала;

Jön szurtos hadja a kicsiknek

Узнаю отцов их давешних:

S régi apjukat nézem bennük:

Всех сшибла, измочалила жизнь.

Roncs már is mind s vénségre szakadt.

Чего же ты, бормочу, держись.

Szólok csöndben: el ne hagyd magad.

Оторопь и ужас старенья,

И бессемейная вольница;

Iszonya az öregedésnek,

Аве, будь: чудо лепящие

Feleségtelen csintalanság,

вспять, детства ради, дети еще.

Áve, akitől csoda ered.

Ведь не зря ж так лет тридцать носит

Gyerek, aki gyerekért gyerek.

Её, мою забубенную:

И меж гужами воловьими

Hisz harminc éve így csatangol

Случается вдруг радость ловим.

Szegény fejem s bölcsen csinálja:

Случается и барчук барчук,

Tul az igás és malmos körön

Ну и дружков пожалеть не грех,

Néha mégis elfog az öröm.

И слезу смахнешь, и по-детски

Рассмеёшься, вызволишь сердце.

Néha mégis urfi az urfi,

июнь 1914

Öreg cimborákat sajnálhat

S tán sokat sir, de hogyha lehet,

Gyermekül old szivet és nevet.

1914, június