Járás

Ezzel a járással, ahogy

megyek. Így mozog el a

bokám és a lábfejem.

Tudok menni. Járkálok.

Tegnap elsétáltam az

egyik utcasarokig. De

túl hideg volt kint és inkább

visszajöttem. A Szívig.

És hazafelé. Majdnem

megfagytam. Nem volt nálam

kesztyű. Próbáltam, hogy ne

fázzak, arra gondolni.

Próbáltam gondolkodni.

Igen, de csak az jutott

az eszembe, hogy milyen

hideg van és hogy jó lenne

a kesztyű. Ma kimegyek

a Köröndig legalább.

Ez a tervem. Ma ez lesz

a program. Ezt az elkép

zelést valósítom meg.

Úgy, hogy elmegyek megint

a Szív és a Szondy utca

sarkáig és a Szíven

le az Aradiig, az

Aradin balra, Szinyei M.,

jobbra befordulok:

és Körönd. Az életem

ilyen menés. Vagy inkább

vonulás. Láncolat. Szóval

az élet menésekből

és vonulásokból áll.

Vagyis tevődik össze.

Nem nyugodt beszéd. De nem

beszarós. Harminchat sor.

Ennyi szó. Ennyi betű.