A „Meredek Út” egyik példányára

Költő vagyok és senkinek se kellek,

akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:

È - È - È - sebaj, hisz énekelnek

helyettem kandi ördögök.

S higgyétek el, higgyétek nékem el,

joggal legyez az óvatos gyanu!

költő vagyok, ki csak máglyára jó,

mert az igazra tanu.

Olyan, ki tudja, hogy fehér a hó,

piros a vér és piros a pipacs.

És a pipacs szöszöske szára zöld.

Olyan, kit végül is megölnek,

mert maga sosem ölt.

1939. június 1.