Járkálj csak, halálraítélt!

Járkálj csak, halálraítélt!

bokrokba szél és macska bútt,

a sötét fák sora eldől

előtted: a rémülettől

fehér és púpos lett az út.

Zsugorodj őszi levél hát!

zsugorodj, rettentő világ!

az égről hideg sziszeg le

és rozsdás, merev füvekre

ejtik árnyuk a vadlibák.

Ó, költő, tisztán élj te most,

mint a széljárta havasok

lakói és oly bűntelen,

mint jámbor, régi képeken

pöttömnyi gyermek Jézusok.

S oly keményen is, mint a sok

sebtől vérző, nagy farkasok.

1936