Járkálj csak, halálraítélt!

Su, cammina, condannato a morte!

bokrokba szél és macska bútt,

Fra i cespugli si sono nascosti il vento e un gatto,

a sötét fák sora eldől

la fila buia degli alberi ti precipita addosso

előtted: a rémülettől

e bianca di terrore e gobba

fehér és púpos lett az út.

si è fatta la tua strada.

Zsugorodj őszi levél hát!

E tu raggrinzati, foglia d’autunno!

zsugorodj, rettentő világ!

Fatti rugoso, terribile mondo!

az égről hideg sziszeg le

Dai cieli sibili freddi calano

és rozsdás, merev füvekre

e sugli steli di ruggine intirizziti

ejtik árnyuk a vadlibák.

l’ombra delle oche selvatiche.

Ó, költő, tisztán élj te most,

Poeta, adesso tu vivi puro

mint a széljárta havasok

come chi vive sui nevai frustati

lakói és oly bűntelen,

dagli uragani, e senza peccato

mint jámbor, régi képeken

come sulle vecchie pie immagini

pöttömnyi gyermek Jézusok.

i piccolissimi bambini Gesù.

S oly keményen is, mint a sok

E così duro, anche, devi vivere, come i grandi lupi

sebtől vérző, nagy farkasok.

che sanguinano da inguaribili ferite.

1936