Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,

de igy igaz.

Ha szeretsz, életed legyen

öngyilkosság, vagy majdnem az.

Mit bánom én, hogy a modernek

vagy a törvény mit követelnek,

bent maga ura, aki rab

volt odakint,

és nem tudok örülni csak

a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, mig magadé vagy:

még nem szeretsz.

Mig cserébe a magadénak

szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku: nékem

más kell már: Semmiért Egészen!

Két önzés titkos párbaja

minden egyéb,

én többet kérek:azt, hogy a

sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg

s fáradt vagyok,

kivánlak igy is,meglehet,

de a hitem rég elhagyott.

Hogy minden irtózó gyanakvást

elcsittithass, már nem tudok mást:

Mutasd meg a teljes alázat

és áldozat

örömét, és hogy a világnak

kedvemért ellentéte vagy.

Mert mig kell csak egy árva perc,

külön,neked,

mig magadra gondolni mersz,

mig sajnálod az életed,

mig nem vagy, mint egy tárgy, olyan

halott és akarattalan:

addig nem vagy a többieknél

se jobb, se több,

addig idegen is lehetnél,

addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak

még jó lehet,

törvényen kivül, mint az állat,

olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom,

ne élj, mikor nem akarom,

ne szólj, ne sirj, e bonthatatlan

börtönt ne lásd,

ésén majd elvégzem magamban,

hogy zsarnokságom megbocsásd.