Ahol hiába

Előbb csak a levelek ritkulnak meg, csak

Egy-egy levél között lesznek nagyobb és

Nagyobb szünetek, előbb csak a levelek,

Majd az üzenetek is kimaradnak fokozatosan,

Miután elmaradnak a mindennapi beszélgetések,

Aztán a távolsággal együtt, a több óra

Eltéréssel együtt összezavarodik minden,

Hogy mikor volt nappal és mikor éjszaka,

S mikor érhették volna utol egymást a térben...

A napok jönnek-mennek, elszaladnak,

Aztán a hetek, hónapok is, az elején még

Oly nagyon várt találkák, az oly nagy

Körültekintést, egyeztetést kívánó, ilyen-

Olyan időközönkénti találkozások is elmaradnak

A nagyon-nagyon messziről egymás felé tartók

Között hol ezért, hol azért, aztán már az

Emlékek is kezdenek lassacskán megfakulni,

Elmosódni kezd a vállak íve, az arc képe, a

Mosoly, elsuhan a hang az ájerben valahová...

Hosszú hónapok múlva  tudja csak meg, hogy

Az élet egyre mélyebb nagyvilági erdejénben,

A világ egy másik, végtelenen túli felében

Hogyan is és miként is volt, van, hogy éppen

Mit csinált, merre járt, mivel töltötte idejét

Az utóbbi egy-két-három hétben, hónapban,

S ha változott, hát mi volt, ami azóta nagyon

Jelentősen a most mát külön életében, csak egy-

Egy ritka levélből, egy-egy sebet feltépő, kósza

Esemesből, aprócska, finom jelzésból csupán...