Előbb csak a levelek ritkulnak meg, csak
Veliki rukavi vazduha.
Egy-egy levél között lesznek nagyobb és
Vazduh na što ptica i
Nagyobb szünetek, előbb csak a levelek,
ornitologija čvrsto se naslanja,
Majd az üzenetek is kimaradnak fokozatosan,
krilo na rutavim ivicama argumenata,
Miután elmaradnak a mindennapi beszélgetések,
krošnje nepreglednih posledica
Aztán a távolsággal együtt, a több óra
minutnog neba,
Eltéréssel együtt összezavarodik minden,
stabla žive pare, uspinju se kao
Hogy mikor volt nappal és mikor éjszaka,
žudnja na gornju krošnju,
S mikor érhették volna utol egymást a térben...
svaki minut dvadeset puta
A napok jönnek-mennek, elszaladnak,
udisati injem posute, velike anđele.
Aztán a hetek, hónapok is, az elején még
A dole je teg. Na ravnini velika,
Oly nagyon várt találkák, az oly nagy
nepomična truskanja brda od gromada,
Körültekintést, egyeztetést kívánó, ilyen-
vrhovi i stenoviti grebeni se
Olyan időközönkénti találkozások is elmaradnak
napinju, na kolenima stoje,
A nagyon-nagyon messziről egymás felé tartók
biste geologije,
Között hol ezért, hol azért, aztán már az
dumača je trenutačno opuštanje pažnje,
Emlékek is kezdenek lassacskán megfakulni,
pa opet blokovi i forme,
Elmosódni kezd a vállak íve, az arc képe, a
od vapnenih kostiju do obrisa
Mosoly, elsuhan a hang az ájerben valahová...
u kamen zgužvana istovetnost.
Hosszú hónapok múlva tudja csak meg, hogy
Između neba i zemlje.
Az élet egyre mélyebb nagyvilági erdejénben,
Prelomi stena.
A világ egy másik, végtelenen túli felében
Kako prozirne rude sunca
Hogyan is és miként is volt, van, hogy éppen
skoro u sebi, kamen u metal,
Mit csinált, merre járt, mivel töltötte idejét
ako marva gazi, dime papci,
Az utóbbi egy-két-három hétben, hónapban,
i gore iznad stena dimne trake
S ha változott, hát mi volt, ami azóta nagyon
užarenih kopita kruže,
Jelentősen a most mát külön életében, csak egy-
pa noć u pustinji,
Egy ritka levélből, egy-egy sebet feltépő, kósza
noć kako gasi i do jezgre kamene
Esemesből, aprócska, finom jelzésból csupán...
suštine seže, noć ispod tačke ledišta,
i kako se hrskavice, zglobovi,
kamene ploče kidaju i cepaju
kad nepreglednost napinju,
u rasparanom bunilu
svakodnevni nemi gromovi
belog i crnog –
Između neba i zemlje.
Kidanja, cepanja,
vizije, nedostatak vode,
nerasčlanjena vaskrsnuća,
nesnosne napetosti okomitog
između gore i dole –
Podneblja. Uslovi.
Između. Kamen. Tragovi tenkova.
Na rubu pustare pojas crne trstike,
napisano u dva reda, u jezero, na nebo,
sustavi znakova dve tamne ploče,
akcenti zvezda –
Između neba i neba.