Annyira zuhog

Jaj megbocsátod-e valaha

hogy azt hittem

hiányod boldoggá tehet

Lehúzott redőnyön át

gutaütött nyár leselkedett

kicsorbult fegyvert szorongatott a kardvirág

elszáradt növényi szárak

kántáltak sirató zsoltárt

Vízkövesre könnyeztem a párnát

mert nélküled nem leltem magam

És akkor megfogadtam

hogyha még egyszer azzá válok

benned ami voltam

minden elcsépelt szeretlek helyett

azt fogom mondani

jól van

Vagy azt

hogy engedj

Engedj szívedbe hazatalálnom

Soha meg nem érkező vonatok

cúgos kupéjában találj rá

elhagyott esernyő magamra

Szükséged lesz rám

Annyira zuhog