Jaj megbocsátod-e valaha

Oprostićeš li ikada

hogy azt hittem

da sam poverovala

hiányod boldoggá tehet

tvoj nedostatak može me usrećiti

Lehúzott redőnyön át

gutaütött nyár leselkedett

Iza spuštenih roletni

kicsorbult fegyvert szorongatott a kardvirág

uzeto leto je vrebalo

elszáradt növényi szárak

gladiola okrnjeno oružje je držala

kántáltak sirató zsoltárt

tužbalicu isušene stabljike

Vízkövesre könnyeztem a párnát

biljaka naricale

mert nélküled nem leltem magam

És akkor megfogadtam

Moje suze na jastuku u kamen su pretvorene

hogyha még egyszer azzá válok

jer bez tebe nisam sebe našla

benned ami voltam

I tad sam se zarekla

minden elcsépelt szeretlek helyett

ako ću u tebi ponovo ta biti

azt fogom mondani

koja sam bila

jól van

umesto otrcanog volim te

Vagy azt

rećiću

hogy engedj

dobro je

Engedj szívedbe hazatalálnom

Ili

Soha meg nem érkező vonatok

pusti me

cúgos kupéjában találj rá

elhagyott esernyő magamra

Dopusti mi da u tvom srcu dom nađem

Szükséged lesz rám

Annyira zuhog

Mene napuštenog kišobrana

u promaji kupea

voza koji nikad ne stiže nađi

Biću ti potrebna

Toliko pljušti