Ma derűs idő kerekedett, zaklatott kezdés
után jól alakultak a dolgok,
a gyermek megjelent.
Az autók mindensége, a létezés fix
pontjai.
Persze menekülés az óvodából,
persze a túlspilázott így
becsatornázhatatlan, de
érthető féltés.
Hinta – palinta a játszón, helyzetek.
Odafelé kérte, hogy fogjam a
kezét. Beletúrt az avarba
majd megpuszilta a kezem.
Ilyen zavart még nem éreztem.
Mikor jössz el hozzám,
kérdezte?
Bármikor…
Már ott is vagyok.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论