A lápon

Vonulnak el lassú zenére

a nyár bogáncsai.

Dalok se kelnek a zúgva

lecsapó moccanatlanságban.

Dermedten várunk

sebekbe fagyva

míg csobog a víz

és hív a mocsár.

Mondhatnám persze

erre a percre

készült a szív.

Hogy el-ne-nyelje

hogy elviselje

azt ami hív.

Csak állatok járnak

peckesen körbe

néhány még úszik

majd lemerül.

Üldögélsz csendben

és kimeredsz még?

Ennyi elég?

Vagy aki vagy?

A szív kihagy?

Vagy csak az agy?