Vonulnak el lassú zenére

Uz laganu muziku prolaze

a nyár bogáncsai.

bodlje leta.

Dalok se kelnek a zúgva

Ni pesme ne ožive

lecsapó moccanatlanságban.

u okoreloj nepomičnosti.

U rane smrznuto

Dermedten várunk

ukočeno čekamo

sebekbe fagyva

dok voda žubori

míg csobog a víz

i močvara doziva.

és hív a mocsár.

Naravno mogao bi reći

srce se na taj

Mondhatnám persze

momenat spremao.

erre a percre

Da ga ne bi progutao,

készült a szív.

da bi podneo to

Hogy el-ne-nyelje

što doziva.

hogy elviselje

Samo životinje

azt ami hív.

kočopere okolo,

neka još pliva

Csak állatok járnak

pa potone.

peckesen körbe

U tišini sediš

néhány még úszik

i još stršiš?

majd lemerül.

Zar je toliko dovoljno?

Jesi li taj ko jesi?

Üldögélsz csendben

Popušta li srce?

és kimeredsz még?

Ili tek umlje?

Ennyi elég?

Vagy aki vagy?

A szív kihagy?

Vagy csak az agy?