Midőn az est, e lágyan takaró
Quando a noite, esta manta branda,
fekete, síma bársonytakaró,
negra, lisa manta de veludo
melyet terít egy óriási dajka,
que estende uma gigantesca ama,
a féltett földet lassan eltakarja
lentamente cobre a terra resguardada, e tão
s oly óvatosan, hogy minden füszál
cuidadosamente, que cada fio de erva fique,
lágy leple alatt egyenessen áll
direito, sob doce véu
és nem kap a virágok szirma ráncot
e não curve a pétala das flores
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
e as duplas asas subtis das bordadas borboletas
nem sérti a szivárványos zománcot
não percam o esmalte de arco-íris
és ugy pihennek e lepelnek árnyán,
e assim descansem na sombra velada,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
leve, liso, aveludado véu,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
esse véu de que nem sentem o peso: então, por onde
olyankor bárhol járj a nagyvilágban
andes, no vasto mundo, ou estejas em casa, sentado no
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
quarto escuro e triste, ou vejas, no café, admirado,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
que acendem, um após outro, candeeiros de gás de luz solar;
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
ou, cansado, com tenção na falda da colina
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
observes a preguiçosa lua entre as frondes;
nézzed a lombon át a lusta holdat;
ou pela estrada, que levantou pó,
vagy országuton, melyet por lepett el,
teu cocheiro ensonado, cabeceando, te conduza;
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
ou tenhas vertigens no chão vacilante
vagy a hajónak ingó padlatán
do navio, ou no assento do comboio;
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
ou, errando através de uma cidade estrangeira,
vagy idegen várost bolygván keresztül
pares nas esquinas para admirar, tranquilo,
állj meg a sarkokon csodálni restül
o longo fio de ruas longínquas,
a távol utcák hosszú fonalát,
a dupla linha de ruas em chamas; ou até em cidade
az utcalángok kettős vonalát;
aquática, no Riva, onde um espelho opalino, estragado,
vagy épp a vízi városban, a Riván,
pontilha chamas, tenhas saudades do passado longínquo
hol lángot apróz matt opáltükör,
regressando, cuja recordação docemente te tortura,
merengj a messze multba visszaríván,
tempo ido que, qual imagem da
melynek emléke édesen gyötör,
lâmpada encantada, está presente, mas não existe,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
cuja recordação nunca pode ser fria,
lámpának képe van is már, de nincs is,
cuja recordação é um peso, mas também um tesouro;
melynek emléke sohse lehet hűvös,
ai, tua pesada cabeça de recordações
melynek emléke teher is, de kincs is:
no chão de mármore possas inclinar:
ott emlékektől terhes fejedet
entre puras belezas e em prazeres andando,
a márványföldnek elcsüggesztheted:
irás só ainda pensar,
csupa szépség közt és gyönyörben járván
cobarde: toda esta beleza
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
para quê? irás ainda pensar,
ez a sok szépség mind mire való?
órfão:
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
para quê a água de seda, o mármore
minek a selymes víz, a tarka márvány?
multicolor? para quê a noite, alada manta?
minek az est, e szárnyas takaró?
porquê as colinas e porquê as
miért a dombok és miért a lombok
frondes, e o mar, que ninguém
s a tenger, melybe nem vet magvető?
semeia?
minek az árok, minek az apályok
para quê os fluxos, para quê os
s a felhők, e bús Danaida-lányok
refluxos, e as nuvens, essas tristes
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
Danaides,
miért az emlékek, miért a multak?
e o sol, essa pedra de Sisifo escaldante?
miért a lámpák és miért a holdak?
para quê as recordações, para quê os
miért a végét nem lelő idő?
passados? porquê as lâmpadas e porquê as
vagy vedd példának a piciny füszálat:
luas?
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
porque é que o tempo não mata o seu
miért szárad le, hogyha újra nő?
fim? Ou toma exemplo do minúsculo fio
de erva: porque cresce a erva, se há-de
secar? porque seca, se cresce de novo?