Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
Som barnet når det lengter etter hvile
és el is jutott a nyugalmas ágyig
og halvt i søvne i den trygge sengen
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
fremdeles trygler: Bli her og fortell –
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
(så natten ikke kommer altfor brått)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
mens barnehjertet slår i angst og spenning
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
og ingen aner hva det ønsker mest,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
ditt blotte nærvær eller eventyret:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Slik ber vi deg: Ta plass blant oss, fortell
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
det eventyret som vi aldri glemmer,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
at vi er sammen her, du er til stede.
s együtt vagyunk veled mindannyian,
Du deler vår bekymring og vårt håp
kinek emberhez méltó gondja van.
for menneskenes slekt og morgendagen.
Te jól tudod, a költő sose lódít:
Du vet jo godt, en dikter lyver aldri.
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Si oss det sanne bakom all forkledning,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
så lyset kan forvandle våre sinn,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
for vi ei ensomme i nattemørket.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
Slik kan vi gjennomskue våre tanker
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
som Castorp gjør det gjennom fru Chauchat.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
Din milde røst kan ingen larm forstyrre.
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
Du skiller mellom skjønnhet og gemenskap.
emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.
Ditt budskap løfter oss fra sorg til håp.
Most temettük el szegény Kosztolányit
Nå har vi gravlagt vennen Kosztolányi.
s az emberségen, mint rajta a rák,
Slik kreften tærte på ham blir vi alle
nem egy szörny-állam iszonyata rág
fortært av stats-uhyrer og vi spør,
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
i redsel spør vi hva vil tiden bringe,
honnan uszulnak ránk új ordas eszmék,
hvem skaper de forvillede ideer.
fő-e új méreg, mely közénk hatol –
Blir nye gifter tiltenkt våre ganer,
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
hvor lenge vil det finnes rom for dikt?
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
Men når du taler skimter vi en lysning
de mi férfiak férfiak maradjunk
hvor menn kan være menn i ordets mening,
és nők a nők - szabadok, kedvesek
og frie kvinner kommer oss i møte.
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Slik kan vi være mennesker, fremdeles.
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Ta plass, begynn med eventyret nå.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
Vi lytter til deg i den sene skumring.
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
Ditt nærvær gleder oss, vi kan betrakte
fehérek közt egy európait.
blant alle hvite menn en europeer.
(1937)