Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

岁月流逝，往复匆匆。你已

Emlékeimből lassan, elfakult

从我的记忆中剥落；心底里

Arcképed a szívemben, elmosódott

你的画像已然褪色，那曾刻骨的

A vállaidnak íve, elsuhant

肩头弧线也渐趋模糊。你的声音

A hangod és én nem mentem utánad

早已远逝，而我并未追随你

Az élet egyre mélyebb erdejében.

遁入生命那愈发幽深的荒林。

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

如今，我可以平静地唤出你的姓名

Ma már nem reszketek tekintetedre,

如今，我也不会因你的目光而颤栗，

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

如今我知，你不过是众生中平凡的一个

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

知那青春不过是场荒唐。噢，可是——

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

我的心啊，别以为这一切皆是徒劳，

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

别以为这一切已全然逝去——噢，千万别信！

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

因为你依然活在那每一个——

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

歪掉的领带结里，和我说错的字句里

És minden eltévesztett köszönésben

活在每一次局促的问候里

És minden összetépett levelemben

活在每一封被我撕碎的信件里

És egész elhibázott életemben

活在我整段挫败的人生里

Élsz és uralkodol örökkön, Amen

你活着，并永恒地施以统治。阿门。