Desde hace una semana, en mi mamá

Már egy hete csak a mamára

sólo pienso, abstraído; en mi mamá.

gondolok mindíg, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral ölében,

Con la chirriante cesta a la cintura,

ment a padlásra, ment serényen.

iba siempre al desván en su premura.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Yo era un hombre sincero todavía:

Hagyja a dagadt ruhát másra.

chillaba, pataleaba. Le decía:

Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

deja para otro ese pesado y gran

nem szidott, nem is nézett énrám

bulto, mi madre, y llévame al desván.

s a ruhák fényesen, suhogva,

keringtek, szálltak a magosba.

Sola se iba a tender, calladamente,

Nem nyafognék, de most már késő,

sin regañarme, sin mirarme, ausente.

most látom, milyen óriás ő –

szürke haja lebben az égen,

Y las ropas crujían, luminosas,

kékítőt old az ég vizében.

revoloteando en lo alto, jubilosas.

Aunque para llorar es tarde ya,

sé cuan inmensa eres, mi mamá.

Flota en lo alto su agrisado pelo

y echa su añil en el agua del cielo.