Myslím si, že ťa milujem;

Azt hiszem, hogy szeretlek;

so zavretými očami plačem nad tým, že si.

lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.

Ako vidíš, bohovia,

De láthatod, az istenek,

prach a čas

a por, meg az idő

predsa postavili medzi nás

mégis oly súlyos buckákat emel

také nezchodné hrboly hôr,

közéd-közém,

že ma z času na čas zachváti

hogy olykor elfog a

závrat z lásky a

szeretet tériszonya és

jej úzkostlivý strach.

kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,

V takých chvíľach schúlene sa bojím,

mint a természet éjfél idején,

ako príroda okolo polnoci,

hangtalanúl és jelzés nélkűl.

bez zvukov a znamení.

Azután

újra hiszem, hogy összetartozunk,

Potom

hogy kezemet kezedbe tettem.

opäť verím, že patríme k sebe,

že ruku do tvojej som vložil.