Uzela je lončić u ruke

A bögrét két kezébe fogta,

s večeri, jednom u nedelju,

úgy estefelé egy vasárnap

i tiho tad se nasmešila

csöndesen elmosolyodott

i sedela u polutmini –

s ült egy kicsit a félhomályban - -

Donese kući u činiji

Kis lábaskában hazahozta

večeru tad od milostivih,

kegyelmeséktől vacsoráját,

ležeći ja sam razmišljao,

lefeküdtünk és eltünődtem,

oni iz punog lonca jedu –

hogy ők egész fazékkal esznek - -

Bila je sitna, umre rano,

Anyám volt, apró, korán meghalt,

jer sve pralje miru rano,

mert a mosónők korán halnak,

od teglenja dršću im noge,

a cipeléstől reszket lábuk

od peglanja boli glava –

és fejük fáj a vasalástól - -

Mesto vidika – prljavo rublje!

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!

Smirujuća igra oblaka –

Idegnyugtató felhőjáték

para, a za promenu zraka

a gőz s levegőváltozásul

eto prljavi visoki tavan –

a mosónőnek ott a padlás - -

I vidim je, zastaje s peglom,

Látom, megáll a vasalóval.

kap po kap kapital pije,

Törékeny termetét a tőke

i kopni, postaje sve manja –

megtörte, mindig keskenyebb lett -

zamislite to, proleteri –

gondoljátok meg, proletárok - -

Od pranja već se pogrbila

A mosástól kicsit meggörnyedt,

i nisam znao da je mlada,

én nem tudtam, hogy ifjú asszony,

u snu čistu kecelju nosi

álmában tiszta kötényt hordott,

i poštar joj se tada javlja.

a postás olyankor köszönt néki - -

1931. jan. 6.