Eu sou filho de Gog e Magog,

Góg és Magóg fia vagyok én,

contra portas e muros em vão bato,

Hiába döngetek kaput, falat

sem deixar de vos perguntar:

S mégis megkérdtem tőletek:

pode-se chorar abaixo dos Cárpatos?

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Vim p'lo célebre caminho de Verecke,

Verecke híres útján jöttem én,

soa-me inda aos ouvidos velho canto húngaro;

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

posso irromper de junto a Dévény

Szabad-e Dévénynél betörnöm

com cantos novos de tempos novos?

Új időknek új dalaival?

Chumbo vertam nos ouvidos fervente,

Fülembe forró ólmot öntsetek,

eu serei o novo cantor Vazul;

Legyek az új, az énekes Vazul,

não oiça da vida os cantos novos,

Ne halljam az élet új dalait,

pisem-me rude e cobardemente.

Tiporjatok reám durván, gazul.

Mas, até lá, chorando entre penas,

De addig sírva, kínban, mit se várva

nada esperando, em novas asas voa o canto;

Mégis csak száll új szárnyakon a dal,

e quando Pusztaszer maldiz cem vezes,

S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

é inda vencedor, e novo, e húngaro.

Mégis győztes, mégis új és magyar.