岁月流逝，往复匆匆。你已

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

从我的记忆中剥落；心底里

Emlékeimből lassan, elfakult

你的画像已然褪色，那曾刻骨的

Arcképed a szívemben, elmosódott

肩头弧线也渐趋模糊。你的声音

A vállaidnak íve, elsuhant

早已远逝，而我并未追随你

A hangod és én nem mentem utánad

遁入生命那愈发幽深的荒林。

Az élet egyre mélyebb erdejében.

如今，我可以平静地唤出你的姓名

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

如今，我也不会因你的目光而颤栗，

Ma már nem reszketek tekintetedre,

如今我知，你不过是众生中平凡的一个

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

知那青春不过是场荒唐。噢，可是——

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

我的心啊，别以为这一切皆是徒劳，

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

别以为这一切已全然逝去——噢，千万别信！

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

因为你依然活在那每一个——

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

歪掉的领带结里，和我说错的字句里

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

活在每一次局促的问候里

És minden eltévesztett köszönésben

活在每一封被我撕碎的信件里

És minden összetépett levelemben

活在我整段挫败的人生里

És egész elhibázott életemben

你活着，并永恒地施以统治。阿门。

Élsz és uralkodol örökkön, Amen