Já jsem syn Goga i Magoga

Góg és Magóg fia vagyok én,

a tluču marnĕ do zdí, vrat,

Hiába döngetek kaput, falat

já ale přesto se vás ptám:

S mégis megkérdtem tőletek:

smím pod Karpaty zaplakat?

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Přišel jsem cestou vereckou,

Verecke híres útján jöttem én,

náš starý zpĕv mi v uších zní,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

smím přes Dĕvin sám prorazit

Szabad-e Dévénynél betörnöm

nových dob zpĕvy novými?

Új időknek új dalaival?

Ať jsem Vasilem zpívajícím,

Fülembe forró ólmot öntsetek,

olovem uši zalejte,

Legyek az új, az énekes Vazul,

ať nov ých zpĕvů neuslyším,

Ne halljam az élet új dalait,

surovĕ po mnĕ šlapejte.

Tiporjatok reám durván, gazul.

Lkám dosud, však bez čekání,

De addig sírva, kínban, mit se várva

přes stálĕ kletby pusty zlé

Mégis csak száll új szárnyakon a dal,

na nových křídlech písnĕ letí,

S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

vítĕzné přesto, maďarské.

Mégis győztes, mégis új és magyar.