A huszonhatodik év


Búcsúzunk, édes kétségbeesésem?

Mindig búcsúzunk! Valami selyem,

valami hűvösség a szivemen,

valami béke vagy már: alig érzem

fájónak ezt a fájdalmat: becézem,

hisz már rég csak általa vagy velem,

s szomorúan bár, mégis édesen

meg-megismétled, amit veled éltem

e tündér földön: teleröpködöd

multunk éveit, a huszonötöt,

s ezt, a huszonhatodikat, örök

búcsúm, te, társam, halott útitárs:
tárt szivemben mindig itthon találsz,
és akárhogy fáj, vígasz, hogy te fájsz.


作者
洛倫·邵博

报错/编辑
  1. 初次上传:李大侠
添加诗作
其他版本
添加译本

PoemWiki 评分

暂无评分
轻点评分 ⇨
  1. 暂无评论    写评论