Novemberi ég alatt

Rémülten egymás

Kezét keresve

Egymásba bukva

Futnak a hajszolt

Felhők — —

—nékem

Ki mondja mitől

Kellene jaj futnom

Ha egyedűl is

Szálló könnyekkel

Sírja színét és

Tavaszi kedvét

S ég felé ijedten

Kapkod a cserfa.

1928