Norvég leányok

A Balholm-i leányok,

leányok mind

csúcsos csuklyát viselnek.

Mindig mosolyognak,

de sohase nevetnek.

Puha pára

borul rá a hegyekre,

hegyek közti zöldes-borzas

kacskaringós tengerre.

Esik eső,

száll a szürke sziklára,

száll a fehér faházra.

Csillog-villog

a leányok csuklyája.

Szálldogál a halszagú szél,

könnyű ködök szitálnak.

Kikötőben, szürke ködben

szines csuklyák vibrálnak.

A Balholm-i leányok,

leányok mind

párosával, hármasával

karonfogva sétálnak.

Kéklő szemük mosolyogva

rádereng a borúra,

az idegen fiúra.

S ő elviszi mosolyukat

a tengeren is túlra,

a tengeren is túlra.

Esik eső,

száll a szürke sziklára,

száll a fehér faházra –

A Balholm-i leányok,

leányok mind

csúcsos csuklyát viselnek.

Mindig mosolyognak,

de sohase nevetnek.