Csillag (Az ablak négyszögében)

Az ablak négyszögében

csillag

alvad

fekete égen

egy percet megformál a tompa fény

sötéten áradnak a fák

lombban messzi tenger énekel

a szél függönybe döfi homlokát

zárt perceden kívül

csillagod elragad

a kerten tajtékozva átfolyik a végtelen

de a szobában összegyűlt a tér

sarkokban elmerül

karszék piros hajlásain

átlátszón szétterül

mosdókancsó indázó kék nyakán

egyhelyben fölrepül

gyürüd az asztalon

gyertya mit nem lehet eloltani

a szigetet paskolja az éj

tárgyak hullámverését

süket héjukban hallani

ablakkeretben alvadón

mélybe csügg a szomoruság

te mennyek ábrás könyve

a teljes fényü ősi létben

érintésre becsukódtál

de szemem tovább fut a fedélen

ahogy e csillag vándorol

sok éve előtti sugarában

pillantás parttalan ürébe