Az ablak négyszögében

I vinduets firkant

csillag

størkner

alvad

en stjerne

fekete égen

på den mørke himmel

egy percet megformál a tompa fény

det matte lys gir form på et minutt

sötéten áradnak a fák

trærne strømmer mørkt

lombban messzi tenger énekel

det fjerne hav synger i løvet

a szél függönybe döfi homlokát

vinden stanger sin panne mot gardinen

zárt perceden kívül

utenfor ditt tillukkede minutt

csillagod elragad

river din stjerne deg bort uendeligheten

a kerten tajtékozva átfolyik a végtelen

flyter skummende gjennom haven

de a szobában összegyűlt a tér

men altet er samlet i værelset

sarkokban elmerül

det synker ned i hjørnene

karszék piros hajlásain

det brer seg gjennomsiktig ut

átlátszón szétterül

på de røde bøyningene av lenestolen

mosdókancsó indázó kék nyakán

det flyr opp uten tilløp

egyhelyben fölrepül

på vannmuggens blå slynghals

gyürüd az asztalon

din ring på bordet

gyertya mit nem lehet eloltani

et uutslokkelig levende lys

a szigetet paskolja az éj

natten dasker mot øya

tárgyak hullámverését

tingenes bølgeslag

süket héjukban hallani

høres i deres egne stumme skall

ablakkeretben alvadón

størknende i vindusrammen

mélybe csügg a szomoruság

henger sorgen ned i dypet

te mennyek ábrás könyve

du billedbok av himmelen

a teljes fényü ősi létben

som lukkedes av en berøring

érintésre becsukódtál

i urtilværelsens fulle lys

de szemem tovább fut a fedélen

mens øynene fortsatt dveler på din perm

ahogy e csillag vándorol

slik denne stjerne vandrer

sok éve előtti sugarában

i sin egen lysår-stråling

pillantás parttalan ürébe

i blikkets endeløse rom.