A nagy kérdőjel

Mindig keresek valamit.

Olykor mintha a szívem

mintha a szemem

mintha a kezem

hiányozna.

Zárt pilláim mögött

a világosságot keresem

a hajnal szép fiatal lányát

s íme elfűrészelhetetlen rácsaival

elém áll az idő

kívüle mintha nem is lenne más

és parancsokat oszt.

Érzem hogy most

ebben a meghatározhatatlan órában is

szerethetnélek téged

ha meglenne a szívem

fölfedezhetném a szabadító csillagot

ha meglenne a szemem

gyilkosunk kezéből kiüthetném a fegyvert

ha meglenne a kezem.

Átvérzett kötés borítja homlokom

s nem tudom hol sebesültem meg.

Bénultan állok

és nézem hogy elvérzik

életem.