Társuk leszek

Csak ifjú költő tud rajongani:

rajongtam Babitsért. Előbb Ady

tanított, a nagy szertelen, a hős,

a lázadó, a sötét angyal, és

a fenséges, tragikus gesztusok.

Babits csak később, lassan, viharok

és romantika nélkül: szavai

észrevétlen tudták hajlítani

a gondolatot: édes kényszerük

gyémántkeményen szabta mindenütt

az igaz útat. Az gyors lelkemet,

ez, ami volt, egész szellememet

gyúrta, emelte: mint a szerelem,

itatott versük: örök-részegen

sóvárogtam, hozzájuk, fölfelé,

valami más, boldog világ felé,

s bármennyi gond, nyűg és kétely nyomott,

társuk leszek, éreztem, az vagyok!