Barackfaág

Ahogy menekülve is hozzámbújsz,

bontott hajjal, föltakartan,

olyan vagy, mint vergölődő barackfaág

a viharban.

Rázkódik a vállad, melled két

csöpp kúpja gyáván-esetlenül

összekoccan, lélegzésed elfúlva-akadozva

reámterül.

Gyöngyházfényű, hullámzó

hasadalja magasfeszültséggel

tölti meg ujjaimat, fölszikrázik tőle a

nyári éjjel.

Lehullik a szoknyád s mintha

függöny hullna, künnreked a világ.

Hajlítgat a szél s te nyöszörögve eltörsz,

barackfaág.