Itt nyugszik W.S.

Mántikaténi katá... Már arcod esőben elolvad,

hűs földben kisimúl csöngei boglya-hajad.

Mit bánod már, hogy sohasem szívleltek a lányok,

tündér sem szeretett, messze szaladt valahány,

hogyha facér lépted vígan kocogott a sikátor

macskafejes kövein: gilkili-gilkili-gunn...

Téged az istenek is tréfájuk végire szántak,

könnyü falat voltál mindig a föld kerekén.

Frászkarikán szánkáz kutyafarka varangyos a banda

híj csóré héláh! Béke legyen porodon!