Nyár, némafilm

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,

válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,

a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét

cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,

meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,

vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,

bár kormos és vörös szemed az éjszakától,

s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,

szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,

majd fognak és kifőznek, irkába papirost.

Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,

na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,

pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,

na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,

kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,

mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?

Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,

mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen

hol forrón és puhán kering a vattazápor,

s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.